Gyerekként az aktív zene és a sport határozta meg mindennapjaimat. Hamarabb énekeltem, mint ahogyan beszélni tudtam. Két hangszeren tanultam játszani, hegedűn hét évig, zongorán öt éven át. Később a zene mellett versenyszerűen atletizáltam, de főként a hosszútávfutás hozott ér(d)embeli eredményeket. Tizenéves koromtól egyre komolyabban, mélyebben foglalkoztatott az önismeret és a tudat kérdése, sőt talán nem is érdekelt akkoriban más. Zenéltem, atletizáltam és kutattam az önismereti könyveket. Talán épp jó időben jött a meghatározó kérdés: „de miből is tervezel megélni fiam?” … Ami a világban való helytállásomról alkotott addigi filozófiámat kicsit pontosította. S végül tanulmányaimat Ph.D képzéssel mérnök-közgazdászként fejeztem be a Szent István Egyetemen. Ekkorra az aktív sport és a zene az ünnepnapok időtöltésévé alakult. Elsőként gazdaságkutatóként, majd a piackutatásban később pedig a könyvkiadásban találtam meg szellemi, intellektuális és anyagi számításaimat.
2000-ben találkoztam a védikus filozófiával, a védikus zenével, relaxációs- és meditációs módszerekkel, és ekkor kezdtem rendszeresen jógázni is. Fiatal felnőttként „hallgattam először Bakos Attilát,” s a jóga, a vedanta végtelenül gyönyörű és szó szerint mindenre kiterjedő tudománya – ahogyan ő tanította – új életcélt, kifinomult életszemléletet hozott.
A jóga, a zene, a filozófia és a gyakorlás az életemmé vált. Köszönöm ezt mestereimnek, tanáraimnak, s mindazoknak, akik támogattak és jelenleg is szüntelenül inspirálnak az önismeret e csodálatos ösvényén.