A 2000-es évek elején, az egyetemi testnevelés órán találkoztam először a jógával. Mindig örökmozgó voltam, így jól esett izmaim ellazítása, a koncentráltabb nyújtás, a megpihenés, a többi dinamikus testmozgás mellett. Az évek során életem szerves részéve vált a jóga órák állandó látogatása, majd bekúszott az otthoni gyakorlás is a hétköznapjaimba, és lassan a fizikai változások mellett megtapasztaltam az ászanák mentális hatását is, hogyan segít a jóga gyakorlás elmém lecsendesítésében, a jelen pillanat megélésében, az elengedésben.
Mivel mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, a változások megtapasztalása után éreztem, tanulni és tanítani szeretnék, megtudni/megtapasztalni még többet a jógáról, és másokkal is megismertetni mindazt, amit a gyakorlás adhat, amire megtaníthat. A jóga által ismerem meg egyre jobban önmagam, tanulok elengedni, elfogadni élethelyzeteket, magamat, embereket, megértettem, hogy a változás az életem része, és nem kell megijednem tőle. Az oktatóképzésen találkoztam először a vinyasa flow jóga stílussal, és az első pillanattól magával ragadott a flow áramlása, dinamikája, ritmusa, „zenéje”. Az egyik ászanából másikba történő áramlás, hűen tükrözi a körülöttünk lévő világot, ahol minden állandó mozgásban van, változik. Óráimon legyen hatha, legyen flow, szintről-szintre építkezünk, haladva lépésről-lépésre a nagyobb kihívást jelentő ászanák felé, ezzel elkerülve az esetleges sérüléseket.
„A jóga olyan, mint a zene. A test ritmusa, az elme dallama és a lélek harmóniája alkotják az élet szimfóniáját. (B.K.S. Iyengar)”