A Hősök Tere kezdeményezés tréningjeit a nagyvárosi közöny hívta létre.
A személyes, közvetlen érintettségen kívül eső tartományban a bennünket körülvevő problémákkal és a környezetünkben lévő nehézségekkel szemben gyakorta passzivitás jellemző ránk. Ez a jelenség számos formában tud megnyilvánulni, mint elfordulás, elutasítás, félelem, hárítás, figyelmen kívül hagyás, tétlen tehetetlenség stb.
A világ számos nagyvárosában New Yorktól, Londonon át, Budapestig végzett szituációs terepgyakorlatokon kiderült, hogy nem egyedi jelenségről van szó. Az a gondolat, hogy „én úgysem tehetek semmit”, hogy „ez nem az én problémám”, „miért pont én tegyek valamit”, hogy „ez veszélyes, jobb kimaradni ebből”, hogy „ez macera, nekem erre nincs időm” valószínű mindannyiunkban lejátszódott már olyan esetekben is, amikor pedig éppen ránk lett volna szükség, amikor valójában cselekvőképesek voltunk.
Mindehhez elsősorban a gondolkodásmódunkon, a gondolati mintáinkkal érdemes dolgozni, mint az élet minden területén.. Sokszor a saját mentális korlátaink és gondolataink akadályoznak meg a fejlődésben. A fixa ideáink lezárják és korlátozzák a lehetőségeinket és el sem hisszük, hogy valami másképp lehet.
Míg a fejlődő, növekvő attitűdben, a hangsúly a folyamaton van, amely tanulásból, próbálkozásokból, hibákból és sikerekből egyaránt áll. És most nemcsak az utcai közönyről beszélek, hanem az elménk működéséről.
Fejlődő/ növekvő és fix gondolkodásmód
Részletesen beleástuk magunkat az erőfeszítés, próbálkozás, kudarc, félelem stb. különféle aspektusaiba a fix és a fejlődő gondolkodásmódban, amelyhez nem kell agykutatónak lenni, de nagyfokú tudatosságot és kritikus (önkritikus!) figyelmet igényel.
A terepgyakorlaton volt alkalmunk belehelyezkedni az elesettek, segítségre szorulók, gyámoltalanok helyzetébe és arra is, hogy megfigyeljük, hogyan működik (bennünk is) a „bámészkodó” hatás a város legforgalmasabb sétálóutcájában. A saját bőrünkön éreztük a hosszú, végtelen közönyt.
A saját szemünkkel láttuk, a hömpölygő érdektelenséget. Majd ezután megvizsgáltuk a csoporthatás és csoportnyomás buktatóit is, esettanulmányok és személyes példák elemzésével.
A tréninget a közhelyek puffogtatása helyett a komplex, átgondolt látásmód jellemezte és úgy tudott a tudatos, kritikus és éber magatartásra ösztönözni, hogy mind a személyes életünkben, mind a tágabb közösségünkben érezzük ennek a jelentőségét. Nagyon jó szívvel ajánlom Mindenkinek!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
