A hónap témája: Ishvara pranidhara

Ishvara - PranidharaHa a jógának ezt az ötödik nijámáját uraljuk, akkor a többit már nem is kell gyakorolnunk Swami Satchidananda (Patandzsali Jóga Szútráinak fordítója) szerint. Viszont nem véletlenül ez az utolsó a sorban, mert csak akkor tudjuk magunkat tökéletesen átadni egy felsőbb erőnek (Ishvara), ha a testünket és az elménket már megtisztítottuk a személyes én vágyaitól és gondolataitól, és minden cselekedetünket saját szabad akaratunkból és teljes szeretetünkkel ennek a felsőbb erőnek szenteljük (Iyengar: Jóga új megvilágításban).

Ne keseredj el, ha ez még nem megy, nézzük meg, hogy egyáltalán mit is jelent ez a mindennapi életben és hogyan kezdhetjük el gyakorolni.

Mi ez a felsőbb erő, az Ishvara? Bármi, amiben hiszel, hívhatjuk Istennek, Teremtőnek, Univerzumnak, Egységnek vagy akár kollektív tudattalannak. Az is lehet, hogy sose tudatosult benned, nem is tudod megmondani, hogy mi az, amiben hiszel, de legbelül érzed, hogy van valami egységes, ami minden formában megnyilvánul, amikor például egy virágot csodálsz, vagy elmerülsz egy másik ember szemébe nézve.

És mi akadályoz minket abban, hogy átadjuk neki magunkat, hogy cselekedeteinket neki szenteljük? Valószínűleg annyira el vagyunk foglalva önmagunkkal, saját egyéni boldogulásunkkal, hogy – még ha lelkünk mélyén őrizzük is a hitet – a mindennapokban teljesen figyelmen kívül hagyjuk ezt a felsőbb erőt. Ez a mai világban természetes jelenség, az irányítás és az elme túlzott térnyerése a túlélés eszköze, csak éppen a boldogság elérését nehezíti meg.

A felsőbb erővel való kapcsolatunk akkor is megvan, ha egyáltalán nem figyelünk rá, csak így nem biztos, hogy érezzük. Érdemes tudatosan keresni a kapcsolódást, és ráirányítani figyelmünket (pranidhana) erre a leáradásra, áldásra, mely a korona csakránkon, a fejtetőnkön keresztül lép be testünkbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl csak felfele törekedjünk és kizárólag a korona csakránkra fókuszáljunk, az önátadás akkor működik, ha egyensúlyban vagyunk, melyhez a többi csakra ereje és tisztasága is szükséges. Inkább egyfajta hitre, felfele irányultságra gondoljunk, hogy nem érünk véget a fejtetőnknél, ahogyan a talpunknál sem, és egy láthatatlan kapocs köt össze mindannyiunkat ezzel a felsőbb erővel, így egymással is.

A teljes önátadást sokszor korlátozzák szokásaink, elvárásaink és ragaszkodásaink. Amit megtehetünk, az a tiszta szándék és a legjobb tudásunk szerint végrehajtott cselekedet.Legyünk tudatában annak, hogy ennek hol a határa, meddig tudjuk befolyásolni az eredményt, és melyik az a pont, ahonnan már a felsőbb erőnek való önátadással segíthetjük leginkább a cél elérését. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk, hanem azt, hogy bízunk önmagunkban és ebben a felsőbb erőben. Bátorságot kíván, hogy elengedjük a kontrollt, az egót, melyhez már annyira hozzászoktunk, és nyitottak legyünk az ismeretlenre, mely újat hozhat életünkbe.

Itt nincs sárga köves út, amit követhetünk, mint az Ózban, sokszor úgy érezzük, hogy csukott szemmel járunk. Minden lépést magunknak kell megtapasztalnunk, kikísérleteznünk, és a legritkább, hogy egyenesen haladunk, de a sok kitérő és kacskaringó is mind előre visz, nincs zsákutca, az csak az elménk csapdája. Apránként, de biztosan közelebb jutunk ahhoz, amikor az „isteni terv” és saját céljaink tökéletesen egybeesnek, és a legnagyobb boldogságot ezen felsőbb erő szolgálata jelenti majd.

„A valódi szabadság és a szenvedés vége: úgy élni, mintha teljes egészében magad választottad volna azt az érzést, amit éppen érzel, azt az élményt, amit éppen átélsz.”

– Eckhart Tolle, Megszólal a csend –

Írta:

Berend Ágota

Vinyasa Flow jóga oktató